Mintha hosszú, világító giliszták kúsztak volna minden felé... A város utcái kanyarogva futottak fel a hegyoldalra.
Kinézett az ablakon és elmélázott egy kicsit, aztán újra az asztalon világító laptop képernyője felé fordult. Ász párja láttán szinte gépiesen kattintott az All-in gombra és hátradőlt. Innentől már nem te irányítod a játékot, nem tehetsz mást, mint tehetetlenül nézed, ahogy Fortuna a második majd a riverben a harmadik bubit is ellenfelednek löki és megint veszítettél... Nem először.
Bosszúsan ráncolta össze szemöldökét. Legszívesebben rágyújtott volna, de mostanában a cigi pénzét is inkább a póker számlájára utalta, ezért nem maradt más, mint a bosszankodás. - Te idióta - morogta. Ahogy kinézett a garzon koszos ablakán, konstatálta, hogy megint magában beszél. Felesége már régen elhagyta, parti villáját elsőként árverezték el amikor nem tudta kifizetni a tartozását és ócska Fordja is csak azért maradt meg, mert ingyen sem kellett senkinek. Nagynénje elhagyatott lakásában húzta meg magát egyetlen kincsével. A laptop jelentette az életét, pontosabban a pókertermek, amiket a segítségével felkereshetett. Ha volt egy kis pénze, azonnal utalta és éjjel-nappal játszott, remélve, hogy egyszer ő lesz majd az, aki elviszi a milliókat.
Cash game-k, sit & go-k és mindenféle kisebb-nagyobb nevezési díjú versenyek töltötték ki mindennapjait és apránként mindig, minden pénze elúszott. Most is. A hűtőhöz lépett és elővette utolsó sörét... Kopogtak.
- Nincs bezárva. - Szólt vissza a válla felett, aztán elindult a nyíló ajtó felé.
Ketten voltak, mint a filmekben. Fekete kabát, napszemüveg, sőt az egyiket még kalap is, ami végképp láthatatlanná tette arcát.
- Mit akarnak? Már kifizettem a kamatokat is! Nem tartozom a Főnöknek semmivel, kérdezzék csak meg! - A közel fél évvel korábbi események szinte izzottak emlékeiben. Kevésen múlott, hogy az életével fizetett, amikor nem tudta visszaadni a kölcsönt a környék alvilágának egyik ismert alakjának. Csontjai most is belesajdultak: Összeverték. eltörték a lábát, majd és egy kocsi csomagtartójába zárva gurították az öbölbe. Csodával határos módon menekült meg, amikor a csomagtartó a vízbe csapódáskor kinyílott. Bujkálnia kellett amíg össze nem szedte a pénzt és kifizette a kölcsönt, no meg a háromszor annyi kamatot. Akkor megfogadta, hogy soha többet nem kér kölcsön. Csak a saját pénzével játszik.
- Nem azért jöttünk. Régóta figyeljük és azt akarjuk, hogy pókerezzen. Olyan emberre van szükségünk, aki profi, de ha úgy hozza a sors, akkor "érzésből játszik". Végül úgy döntöttünk, hogy maga a mi emberünk. Kap egymillió dollárt, amiből elindulhat.
- Na húzzanak innen!!! Nem elég, hogy megint elbuktam az utolsó százasomat, még szórakoznak is velem? Honnan lenne egy milliójuk?
A két férfi nem szólt. A kalapos felemelte a kezét és az asztal felé mutatott. Megfordult és nem hitt a szemének: a laptop monitorján, a pókerszámla alján az egyenleg, amit az előbb nullázott le, most $1.000.000-t mutatott. Alig kapott levegőt... megdörzsölte a szemét, hátha szertefoszlik a látomás, de a nullák továbbra is ott sorakoztak az egyes mögött.
- Indulásnak elég lesz, de ezt a pénzt nem hívhatja le, csak amit nyer. A költségeire itt van még félmillió, hogy ne mindig az online játékkal töltse az idejét. Holnap vásároljon be, hogy meg tudjon jelenni bármelyik élő versenyen. Majd jelentkezünk. - ezzel egy borítékot nyomott a kezébe, megfordultak és becsukták maguk mögött az ajtót.
